Lenni vagy élni?

7012

Egyre inkább előtérbe kerül a komfortzónánk, illetve, az abból való kilépés szükségessége. Ami megszokott, ami régi, már nem nyújt számunkra biztonságot. S nem is arról van szó, hogy személyiségfejlődésünk érdekében, avagy spirituális okból kellene határainkat feszegetnünk. Nem, a határok feszegetnek bennünket, egyre kényelmetlenebb a létezés megszokott tere, mintha egy régi, szűk ruhát erőltettünk volna magunkra, mely – hogy a helyzetet még fokozzuk – még valami szúrós anyagból is készült.

Azt hisszük, a túlélés biztosítéka, ha nem mozdulunk, pedig az a romlás és a pusztulás útja. Ellenállásunk a változással szemben, negatív spirálba visz bennünket és a múlt börtönébe zár.

A lélek mozdulna - legalábbis eleinte -, de az elme lezárja. A test próbál segíteni a léleknek - de az elme blokkolja. A test jelzéseket küld, de az elme negligálja.Az elme manipulál. Elhiteti, hogy szabadok vagyunk, sőt, mintha ellenállásunk is ezt bizonyítaná: „nekem aztán ne mondja meg senki! Mi az, hogy korlátoznak? Milyen jogon szabnak szabályokat, emelnek korlátokat????...” A változástól való félelem megkövesedett Hitrendszer-sziklaként beépül a lélekbe, s húzza lefelé. Az elme kényszervigyorba torzulva bizonygatja, na, jól megmondtam, jól kiálltam magamért....Segítőként munkálkodva sokat dolgozunk Hitrendszer-orientált (és itt mindig az önkorlátozó HR-ről beszélek!) emberekkel. Ők már, általában, a betegség szintjén állnak. Náluk a rettegés a döntő tényező, ez irányítja mindennapi gondolataikat, cselekvéseiket. Megkövült, hatalmas szikla a tudatban, olyan, mint az Univerzumban úszó élettelen kövület, súlya terheli a lelket és a szellemet. Ha nem hagyod el komfortzónádat, az a baj, hogy önmagadat is elárulod. Elárulod a Lelket, aki erre az inkarnációra is feladattal érkezett, azzal, hogy azt megéli, megoldja, feloldja. Megtanulja. Csökönyös szamárként megvetve lábaidat, állsz a forgószélben, s bízol benne, hogy legyőzöd. EZ a feladat? EZ a lecke? EZT vállaltad önmagadnak, amikor elindultál? Igen, nehéz az út. Lehet vegetálni, nőni, mint a fű, amíg ki nem éget a Nap; ámde a következő inkarnációban is ott, a kietlen pusztán találod magadat, s fű-léteden kell majd felülkerekedned.Hát, hajrá. Itt vagyunk, mert ide születtünk. Ide születtünk, mert itt van dolgunk. Itt és most. Ezzel.

dr. Varju Márta alapító főszerkesztő

"Gyakran csak évek múlva látjuk helyes megvilágításban mások cselekedeteit, sőt néha a magunkéit is."

(Arthur Schopenhauer)