Felelősen

on .

Egyre nagyobb a káosz az ezoterikus térben. Új és új világmegmentő módszerek, mindenreható szerek, guruk és főguruk jelennek meg. ?Nagytanítók? hirdetik az igét, és bizton állíthatjuk, hogy minden efféle megtalálja híveit, akik ájultan tapsolnak nekik.

 

No, nem a szakértelemről van szó, nem az alázatról, s nem arról, hogyan segítsünk másoknak. Nem, itt bizony a pénztárca sivalkodik a háttérben, nagyon éhes, arra vágyik, minél többet és minél gyorsabban megkapjon.

És a pláza-ezotéria (saját szavam erre a világra) hogyan is működik? Hát, ne kelljen sokat tenni, lehetőleg legfeljebb 1-2 napos kurzus adjon nagy tehetősséget, de abba se kelljen beletenni tanulást, igyekvést - elég, ha befizeti az ember a díjat. (Pár éve jelent meg hazánkban pl. a ?nagy gyógyító?, hirdette és oktatta a mindenhatóságot, pár napos tanfolyamai félmilliókba kerültek ? százak vettek részt a ?képzéseken?, ahol lényegében a semmit tanította. Mesélik, hogy szegény emberek kölcsönökból mentek az okításra, mert, hátha; mert, majd most; és akkor minden megváltozik...

Miben rejlik a guruk vonzóereje? Miért hisznek nekik, mi is a csáberő? Hát az, hogy mivé is válhat. Gyorsan, hipp-hopp, szinte varázsütésre. És ő is mindenható lesz, ájultan bámulnak majd rá is az emberek. Nem kell megfejlődnie semmit, nem. Csak fizetni.

Mert megvehető a titok, csak perkál, s naggyá válik. És oszthatja majd ő is az igét; csak megérinti, és eltűnik a kór (bármekkora legyen is a baj); vagy még jobb, csak ránéz áthatóan, és már elröppen a betegség, fizikai, lelki, szellemi. Nincs határ. Bizalmasan megsúgja, hogy még Ő is hozzájár, bizony nem egyszerű rendbe tenni, dehát, neki ez sem nagy feladat.

És özönlik a nép. A fülbesúgott titkok továbbsúgódnak, emberünk egyre nagyobbá válik.

És senki nincs, aki kimondaná, aki felkiáltana, hogy a király meztelen? Hogy emberek, ez hazug, ez szélhámos?

Igazán, le sem lepleződnek. A módszerek, a guruk jönnek-mennek, felragyog rikító ?csillagocskájuk?, majd eltűnik a messzeségben.

Mit tehetsz? Te, aki tisztességesen dolgozol, tanulsz, küzdesz, tele alázattal; te, aki dolgozol magadon; te, aki belenézel minden nap a tükörbe, és bele tudsz nézni, és képes vagy meglátni önmagadat; te, aki zavarban vagy, amikor dicsérnek, amikor hálásan megsimítják kezedet; te, aki csak teszel, és teszel, és sajog a szíved, ha nem teheted ? te, nyugodj meg, te nem leszel guru, nem leszel mágus, nem leszel ?nagygyógyító?.

Nem, te ember vagy, és az is maradsz. És örülök, hogy egy csapatba tartozunk.

dr. Varju Márta alapító főszerkesztő

"Gyakran csak évek múlva látjuk helyes megvilágításban mások cselekedeteit, sőt néha a magunkéit is."

(Arthur Schopenhauer)