Felelősen

Egyre nagyobb a káosz az ezoterikus térben. Új és új világmegmentő módszerek, mindenreható szerek, guruk és főguruk jelennek meg. „Nagytanítók” hirdetik az igét, és bizton állíthatjuk, hogy minden efféle megtalálja híveit, akik ájultan tapsolnak nekik.

No, nem a szakértelemről van szó, nem az alázatról, s nem arról, hogyan segítsünk másoknak. Nem, itt bizony a pénztárca sivalkodik a háttérben, nagyon éhes, arra vágyik, minél többet és minél gyorsabban megkapjon.

Ünnepbe öltözött...

Emlékszem a régi Húsvétokra. Kora reggel már szép ruhába öltöztem, fehér térdzokni, hozzáillő cipő. Az ablak mellett ültem, kiláttam a kertre. A sokszor zárt bejárati kapu most nyitva volt, vártuk a locsolókat.  Kikészítve festett igazi tojások és csokitojások, aprópénz.

Mire vársz?

...ugye kérdezték sokszor tőled is...? Például, amikor gyerekkorodban megálltál az ajtóban, mert valami hirtelen eszedbe jutott, s haladéktalanul végig kellett gondolnod – bár talán az egész család rád várt.

Ajándékozd magadat a világnak

Lassan itt az ünnep... Néha megállsz egy pillanatra, elönt az érzés, hogy valami érkezik, vár rád valami. Mintha hamarabb készülődnél te is a megszokottnál, s ez nem az üzletek októbertől tartó karácsonyi presszionálása, a húszfokos nyári melegben himbálódzó díszfüzérek látványa.

Hol is vagy te?

Mindig ott voltál mindenkinek, pontosan ott, ahol kellett. Tetted azt, amit kellett. Hoztad, vitted, megoldottad; kezét fogtad, elengedted; meghallgattad, átölted.

"Gyakran csak évek múlva látjuk helyes megvilágításban mások cselekedeteit, sőt néha a magunkéit is."

(Arthur Schopenhauer)