A mindennapi imáinkat add meg nekünk most...

Nehéz év van mögöttünk, olyan, amit még soha nem éltünk meg. Láttuk filmekben, olvastuk könyvekben – de hogy ez velünk, valaha... el sem tudtuk képzelni. Pedig edzettek rá fura módon látóvá bizonyult írók, filmesek, de mindez – akkor –, csak mesének tűnt. Nehéz év van mögöttünk, olyan, amit még soha nem éltünk meg. Láttuk filmekben, olvastuk könyvekben – de hogy ez velünk, valaha... el sem tudtuk képzelni. Pedig edzettek rá fura módon látóvá bizonyult írók, filmesek, de mindez – akkor –, csak mesének tűnt. Benne vagyunk.

Látni vagy nem látni

Nagyon nehéz kérdés - és most igen sok nehéz kérdés van az életünkben. Elvárjuk a felelősségteljes viselkedést, ugyanakkor „döngetnek” a neten a „ne pánikolj” csoportok, ezoterikus, alélt, „csak pozitívan!!!” kommentek; számos ismerősöm írja, hogy „jaj, én nem is nézem már a híreket, nem olvasok újságot, ne húzzon le”. 

Mi lesz veled, Emberke?

Hans Fallada klasszikus regényének címe jutott eszembe, amint olvastam a hírt, hogy a feketepiacon megjelent az a gyógyszer, melynek várható a szabadpiaci megjelenése is: nemsokára elegendő lesz bevenni egy tablettát, s máris érezzük azt a jól ismert pillangórepkedést a gyomrunk táján, az izgatott várakozást, s mindazt, ami a szerelem érzését jelenti számunkra.

Mi dolgunk itt?

Mi a dolgunk itt, a Földön? Mi a feladatunk? Hol a helyünk, mi az életünk értelme?Mi a dolgunk itt, a Földön? Mi a feladatunk? Hol a helyünk, mi az életünk értelme?

Hatvanasok lettünk...

2009. decemberében jelent meg első számunk. Magazinunk célja felvállaltan a kineziológia minél szélesebb körben való bemutatása lett. Aztán az évek során kiderült, hogy sokkal szélesebb palettát kell nyitnunk. Így került a címlapra alcímként – s már egyre inkább főcímként –, az Oldás és más...

"Gyakran csak évek múlva látjuk helyes megvilágításban mások cselekedeteit, sőt néha a magunkéit is."

(Arthur Schopenhauer)