Helyettem, helyetted, helyette?...
Sokszor vágyunk arra, hogy legyen már könnyebb, kicsit könnyebb... vegyék le terheinket, vagy legalább azok egy részét. Sokszor vágyunk arra, hogy legyen már könnyebb, kicsit könnyebb... vegyék le terheinket, vagy legalább azok egy részét.
Álmodozunk arról, hogy nem kell majd erősnek lennünk, lehetünk végre gyengék. Vagy legalábbis gyengébbek, legalábbis egy időre, legalább egy kis időre.
Aztán persze, amint előkerül egy segítő/támasz/megmentő, elkezd intézkedni, uralja a helyzetet, döntéseket hoz, és átrendeződnek a viszonylatok. Akik eddig mellettünk álltak, azok eltávolodnak, s a távoliakból közeliek lesznek. Megszokott órarendünk borul. Próbáljuk rutinosan tenni a dolgunkat, de a már nem működik - ami itt volt, az ott lesz, vagy eltűnik nyomtalanul. A fontossági sorrendek változnak, keressük felelősségünket, de az, akiért, amiért eddig vállaltuk, már nincs a sorban. Hiányok lépnek fel, hiányzik, hogy már nem hiányzunk, hiányzik, hogy tegyük, amit eddig tettünk.
Teremteni
Hogyan tudsz valóban hatékony lenni ebben a nagyon fontos megvalósító folyamatban?
Állj a mostban, a valóság talaján, légy tudatában annak, hogy ki és mi vagy, hol tartasz az életedben. Vannak terveid, van, amit el szeretnél érni, sőt, amit el akarsz érni.
Felelősen
Egyre nagyobb a káosz az ezoterikus térben. Új és új világmegmentő módszerek, mindenreható szerek, guruk és főguruk jelennek meg. ?Nagytanítók? hirdetik az igét, és bizton állíthatjuk, hogy minden efféle megtalálja híveit, akik ájultan tapsolnak nekik.
Ünnepbe öltözött...
Emlékszem a régi Húsvétokra. Kora reggel már szép ruhába öltöztem, fehér térdzokni, hozzáillő cipő. Az ablak mellett ültem, kiláttam a kertre. A sokszor zárt bejárati kapu most nyitva volt, vártuk a locsolókat. Kikészítve festett igazi tojások és csokitojások, aprópénz.
Mire vársz?
...ugye kérdezték sokszor tőled is...? Például, amikor gyerekkorodban megálltál az ajtóban, mert valami hirtelen eszedbe jutott, s haladéktalanul végig kellett gondolnod ? bár talán az egész család rád várt.
"Gyakran csak évek múlva látjuk helyes megvilágításban mások cselekedeteit, sőt néha a magunkéit is."
